Lassan hat éve működik a H.A.C.K, és gyűlik a wikin a tartalom. Én úgy érzem itt az ideje nekiülni, és foglalkozni azzal a nagy mennyiségű tartalommal, ami összegyűlt.
Úgy tűnik rajtam kívül még nem lépte át senkinek az ingerküszöbét az elavult infókat tartalmazó vagy félbehagyott oldalak serege által generált zaj, csupán felületes érdeklődést és pár bátorító szót kaptam a munkával kapcsolatban. Viszont mivel a mi wikinkről van szó, ez mindenkit érint. Így ahogy a munka halad arra számítok, a célokkal és tervekkel kapcsolatos kérdések és vélemények száma is növekedni fog. Nem szeretném mindenkinek újra és újra elmondani, ezért kénytelen vagyok leírni a Nagy Wiki Kókányolás (NWK) körüli gondolataimat. Bár ennek kicsit örülök is, mivel így nincs senki, aki az esetleg eltérő véleményét aktívan érvényesítené, mehetek a saját orrom után:)
Egy wiki karbantartó wikioldal ötlete rémisztő. Ezért inkább használom ezt a blogot. Leheljünk ide is életet:) Másrészt wikibuzgálás után pihentetőnek érzem a blogírás kötetlenségét. Így az NWK egy blogon dokumentált projekt lesz.
Másrészt én most itt kiállok, és ország világ előtt belekiabálom az internetbe: Megküzdök a Wikiszörnnyel! Ezután már elég gáz félbehagyni;) A mai este találtam egy csomó félbehagyott projektoldalt. Szépen csendben évek óta pihentek. Sehova sem voltak belinkelve, véletlenül nem lehetett beléjük botlani. Azt hiszem, ha blogolok erről a témáról, kénytelen leszek végigcsinálni, és nem csak egy újabb alvó oldalt termelek.

És most térjünk át a fontosabb kérdésekre:
Miért ez a nagy felhajtás?
Én pedig visszakérdezek:
Amikor lejöttél barkácsolni, hw-hackolni vagy csak használtad a műhelyt elolvastad valaha ezt az oldalt?
Tudtad hogy létezik? Ha azt látod, hogy nem működik a zöldfal világítása, meg tudod oldani a problémát? Eszedbe jutott már a könyvtárunkban utánanézni egy témának? Hogyan kezdenél neki?
Te is szoktad azt érezni, hogy minek beszélgess valakivel aki lejött érdeklődni a helyről, hiszen úgysem jön többet vissza? Pedig az oldalt megnézte, onnan tudta, hogy most nyitva vagyunk. Mégsem derült ki számára, hogy ez nem az a hely amit ő keres.
Kénytelenek vagyunk kommunikálni egymással és a külvilággal is, hogy ne idegesítsük egymást és ne raboljuk egymás idejét olyan kérdésekkel, melyek már le vannak írva. Azért, hogy aki a "munkabizonyíték" miatt megtalál minket (keress rá;) ), még a gép előtt el tudja dönteni lehetséges-e velünk az együttműködés, nyitottak vagyunk-e a terveire. Azt gondolom mások idejének tiszteletben tartása a kívülállók felé is fennáll, és ezzel a gesztussal a sajátunkat is védjük.
A másik cél az új honlap eljövetelének előkészítése, amit én messiásként várok. Én a jelenlegi formában nem szeretem az oldalt, de ez magánvélemény. Mondjuk nekem ez sem nyeri el a tetszésem, de ez megint csak magánvélemény. A döntő számomra a forma mögötti tartalom. Így lehet akár milyen szívemet melengető kinézete egy lehetséges új oldalnak, ha a közösségemet jellemző tartalmat szégyellnem kell, nem tudom szeretni. Abban bízom, a tartalom ráncfelvarrása után a webhuszárok is kedvet kapnak majd a munkához.

Ok. A problémáimat remélem érzékletesen sikerült megfogalmaznom. Most térjünk át a megoldásra.

Kezdjük a külvilággal.
Mikor jön egy látogató az oldalra, találkozhat a bemutatkozásunkkal, a projektjeinkkel, és az eseményeinkkel.

Bemutatkozás.
Hát ez egy fogas kérdés. Egy félreismert szubkultúra részei vagyunk, így kvázi egy nagy adag magyarázkodás az egész, végül ha ezen átrágta magát az ember eljut az alapelvekig. Ha klattyol a linkre. Én kb három szálon közelítenék a megvilágosodás felé. WTF hacker, WTF hackerspace, Hogyan működünk mi. Ezeket pedig három egyre nagyobb terjedelmű oldalon taglalnám. Pl vegyük a hackert:
Első körben szinte tőmondatokban:
-Hacker az aki megbizgeti ami a kezébe kerül.
-Nem, mi nem az anonimus vagyunk.

A másodikban már kicsit bővebben, az összetett mondatok értelmezésére is képes célcsoportnak magyaráznánk, mégis mi az a hacker. Amúgy én sem tudom. Azt sem én az vagyok-e.
A harmadikban pedig mehet a több oldalnyi rizsa.
A hogyan működünk részt, én azért tenném bele, mert mint ahogy számos elbeszélésetekből tudom, ahány space, annyi szokás. Így az, hogy hackerspace, még nem feltétlenül jelent semmi konkrétat. Ez amolyan: most már tudod kb mi a hacker és space, mi pedig ilyenek vagyunk. (Így értelmezzük)
Egy startup-os agytágításon azt regélték, úgy tudsz hatékonyan kapcsolatokat építeni, ha képes vagy összefoglalni a projektedet két mondatban, és ha mutatkozik rá érdeklődés, akkor két percben, és ha még mindig érdekli a hallgatóságot, akkor tízben is ki tudod fejteni. Szerintem ez egy nagyon megfontolandó tanács. Szeretném, ha be tudnánk mutatni a spacet ilyen formai keretek között.

Események.
Oké tudom kint van a naptár a főoldalon.
Arra gondoltam, hogy a főoldalról elérhetővé kéne tenni ezt az oldalt. Amikor valaki megnéz minket, lássa, hogy milyen előadásokra számíthat, milyen témában stb, milyenek voltak régen, és melyek azok, amik éppen szünetelnek. De nem felsorolás szinten, hanem kicsit meggyúrva, pár képpel, összezanzásítva az elmúlt pár év "Tudásközpont" jellegű eseményeit. Ahol olyan tartalom is született(előadás anyag, videó, ajánlott irodalom), ott linkkel az esemény oldalára.

Projektek.
Itt tulajdonképpen a struktúra lenne átszabva, szakterület alapján lennének kategorizálva, nem alkotó szerint. Software{C/C++, Python, Web}, Hardware{Analog, digital}, Art, Bio stb
65 db projektoldalt találtam:) Hat év alatt gyűlt fel:( (Na jó az infrastruktúrális projektek dokumentációját máshová gyűjtöttem)

És most térjünk át magunkra. A belső kommunikációra. Melynek legfőbb célja a közös infrastruktúra termékeny használatához szükséges információk áttekinthető, és elérhető strukturálása. Messzemenőkig figyelembe véve azt, hogy minél könnyebben karbantartható legyen, és minél inkább időtálló.
Kezdjük a nagyobb falattal, a műhellyel.
Volt egy kezdeményezés. Ezzel az a baj, hogy felsorolja azt, ami dinamikusan változik. Nem is igen van karbantartva. Ehelyett az infrastruktúra használatán lenne a hangsúly. Összeszedve azok a dolgok, amikhez létezik dokumentáció. Ha nem tudod hogyan működik egy műszer, van egy biztos pont, amint könnyű megtalálni, és ha szerencséd van találsz leírást. Ehhez képest most, a meglévő majdnem 40 db infrastruktúránkat taglaló oldal előbányászása mesze nem triviális. A tartalom megvan, csak strukturálni kell, és elérhetővé tenni. Aki nagyon buzgó, majd tesz vonalkódot a dokumentált eszközökre:)
A másik kérdés a sok sok loot, anyag, bigyó, izé kérdése. Ezt sem fogom tételesen leltárba venni. A cél kettős. Egyrészt elvi támpontokat adni ahhoz, mit lehet szétkókányolni, és mi az, amit inkább jobb lenne eredeti funkciójában megtartani. Másrészt azon elvi megfontolások leírása, amely mentén a műhelyben a dolgok el vannak pakolva. (Ok, az a struktúra jórészt az én agyamból mászott elő, az én dolgom leírni. Most majd ígérem megteszem.) Így ha ismered a tanítást, talán könnyeben megtalálod azt amit keresel, és kevesebb félelem lesz a szívedben, mikor a kezedbe veszel egy bigyót, és felteszed a kérdést: Szabad ezt nekem szétolvasztanom? Ohh, és a legfontosabb, könyebben megtalálod a helyét, mikor pakolsz magad után;)
A tartalom új struktúrájában szerepet kap még az archívum. Annak a mintegy 30 oldalnak a helye, melyek elavultak, régiek, és érdektelen, hogy pl. 2012 ben mennyi volt az utiköltség CCC-re, és kik iratkoztak fel. Viszont mint a múlt darabja talán néhányotoknak fontos. Ezeket 2-3 kategóriába szedve, időrendben őrizné az archívum, mint az NWK ásatásai során letűnt időkből előkerült kedves emlékeket.

No hát kérem szépen, elérkeztünk a legfontosabb részhez. Hol áll most a munka. Fogtam magam, és bejelentkezés után, a Tiki>wik>oldal lista útvonal végén lévő listán végigmentem, és szétdobáltam az oldalakat az alábbi kategóriák szerint:

• Halál! Aminek szerintem égnie kell. 50db
• Fejlesztendő. Alapvetően jó oldal, amit le kéne porolni. Pl könyvtár. 15db
• Linkelni való. A wiki gráfjában feltehetően magányos csúcsként lebegő oldalak. 6 db (illetve nem emlékszem, hogy találkoztam volna vele)
• Események. 15 oldal
• Infrastruktúra dokumentációja 40 db
• Téma szerint kategorizálandó projektek. 64 + az infrastruktúrába számítottak.
• Ideológia. Szabad szoftver stb 8 db
• Archívum, 30 db
• Külső megjelenések oldalai, 25 oldal.

(Vigyázz! Az események, Külső megjelenések, Archív kicsit Fuzzy!)

A következő lépés alkategóriák létrehozása lesz. Pl, hogy az infrastruktúra hardware-software-web stb alapon szét legyen bontva. Vagy a HW mérőeszköz, aktív bigyó kategóriára.

Mikor a kategóriák szépen összeálltak, a elkezdem összegyúrni az új oldalakat.

Zárásként pedig ezt ajánlom.

Kertészeti workshop

December 30.-án vasárnap megépül a zöldfal. Aki szeretne részt venni az építésben jöjjön el.

Családbarát programok egész nap:
- Bontás, flexelés, fúrás koszbarátoknak!
- Nemjó! Tartsad! Ezmérilyen? a pepecselőknek!
- Sár, fröcskölés a víz szerelmeseinek!
- Virágok, esztétika a széplelkűeknek!

Mivel Kevin és a Vágotthátú vérbeli Haxolotlok, saját IP-vel rendelkeznek a belső hálón. Túrd át a kódot githubon, találj ki új funkciókat, és gyere el megvalósítani.
- 8 digitális és 6 analóg pin még kihasználatlan a vezérlést végző arduínón.
- Felszabadul egy 280VAC/25A terhelhetőségű szilárdtestrelé! PWM, hálózati feszültség, szeretem ...
- 10M szabad hely a rooteren!
- Egy megbütykölt fényképezőgép...

Növényügyileg sajnos rosszul állunk, ha szeretnéd, hogy a zöldfalon ne a fekete szín domináljon, hozz egy növényt.

A közreműködők között értéktelen nyereményeket sorsolunk ki! A fődíj egy üres string!


Kedves Érdeklődők!


Február 18. Szombat 10:00

Téma: Növényélettan, Növénykórtan,
Növényi sejtek és szövetek, fotoszintézis, légzés, vízgazdálkodás, ásványi táplálkozás, stresszhatások, növényvédelem. Azok a témák kerülnek elő, melyek ismerete szükséges a növények életbentartásához, és melyek meghatározzák azokat a szempontokat és korlátokat, melyek a tetőkertünk vázát alkotják majd.


További tervezett témák:
- Akvaphonia, hydrophonia
- Gyógynövények
- Ökológiai, Biogazdálkodás (vendég biokertész vezetésével)
- Tetőkert

H.A.C.K. (eapo) @TEDxY 2011 Budapest

Konferencia témája: Továbbfejlődik vagy inkább kivész a kreativitás a XXI. században?

Promó:

eapo, egy kortalan hacker az internetről.
Kisiskolásként házuk melléképületében saját műhelyt alakított ki. 17 éves korában albérlete közösségi térként működött, itt elsők között volt Internete. Kedvenc számítógépes játéka a 3D Tetris, továbbiakat csak hallásból ismer. Oktatási intézményen kívül képezte magát, sokat olvasott és utazott. Utóbbi éveket nagyrészt Budapesten töltötte és kezdetektől fogva tagja a budapesti hackerspace-nek.
Előadásában eloszlatja a hacker-ekkel kapcsolatos sztereotípiákat és a hackerspace, mint önfenntartó független alulról építkező közösségi tér két éves tapasztalatait és tanulságait foglalja össze, tanulságul a függetlenség és produktivitás érdekében létező és jövőbeni közösségek számára.

eapo @TEDxy

Előadás

Konf

eapo arról beszél, hogy a magyarországi hackerek
hogyan teremtették meg a teret a korlátlan kreatív alkotáshoz.
Mi az a hacker és hogyan válik valaki azzá?

Előadás

HackerSpace, a kreativitás szabadsága - 8 perc prezentációval

''A hacker csupán egy kicsit különbözik a kreatív embertől.
Bruce Schneier fogalmazta meg a hackerek által is elfogadott definíciót, miszerint
a Hacker az, aki intellektuális kíváncsiságból,
kreativitásból, vagy csupán élvezetből,
a rendszerek korlátait próbálja felderíteni, meghaladni.

Példaként az európai kultúrában legismertebb hackert, Leonardo da Vinci-t szoktam felhozni, akiről tudjuk, hogy széles tevékenységi körrel rendelkezett, és abban a korban, ahol halálbüntetés járt az ember-kísérletekért, mégis boncolt.. így kutatásaival megalapozta a modern orvostudományt.

Magamat szabad gondolkodónak titulálom.
Gyermekként alig vártam, hogy szétszedhessem a karácsonyra kapott tűzoltókocsit, s miután megértettem, hogy hogyan működik, évekig porosodott a sarokban.. majd hatalmas távirányítós pókot építettem belőle.

Középiskolásként egyre nagyobb szükségét éreztem egy közösségnek, így a szüleimtől, a külvárosból beköltöztem egy tömbház-negyedbe, ahol aktív közösségi élet folyt, viszont továbbra sem voltak olyan emberek körülöttem, akikkel érdemben tudtunk volna értekezni és cselekedni.

Majdnem 10 évig kerestem és próbáltam létrehozni egy alkotóműhelyt, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel hasznosan tudnánk eltölteni az időt. Innen visszatekintve már meg tudom fogalmazni, hogy mik voltak az akadályok:
A kulturális beidegződések, mit például a hierarchia; a gazdasági korlátok, ilyen a pénz-szükséglet, de legfőképpen a kommunikációs nehézségek és eszközök hiánya korlátozott.

2009-ben az egyik Budapest New Technology Meetup-on hallottam beszélni egy hacker-t a HackerSpace-ről, majd megismertem a HackerSpace Design Pattern-t.
A HackerSpace egy független önfenntartó közösségi tér, a Design Pattern pedig egy útmutatás, hogy hogyan érdemes felépíteni és hogyan lehet fenntartani egy fizikai térben működő alulról építkező közösséget.

A design pattern első tanulsága számomra az volt, hogy ahhoz, hogy valamit elkezdj elegendő 4 ember: 1 ember akinek szárnyal a fantáziája, új dolgokat talál ki; 1 ember aki mindezt megcáfolja; 1 ember aki elkezdi a cselekvést és egy aki befejezi.
Ez a négy ember képes magával rántani a közösséghez szükséges kritikus tömeget.

Most februárban (2012) lesz két éve, hogy megtartottuk a budapesti hackerspace, a Független Magyar Tudásközpont hivatalos nyitóbuliját.

Egyik mérföldkőnek számító közösségi projektünk a BurnStation.
Az 1.0-ás BurnStation alapja egy bevásárlókocsiba szerelt számítógép, amely legális fájlcserélést tesz lehetővé fizikai térben, több konferencián és expo-n is bemutattuk.
A bevásárlókocsi mint a fogyasztói társadalom jelképe.
A számítógépre telepítettünk egy szoftvert, amely csatlakozik a Jamendo-hoz, ami az egyik legnagyobb Creative Commons-os zenegyűjtemény.

A BurnStation ötlete után 4 nappal megírtuk az első CD-t, az USB támogatás és az internet-csatlakozás is hamar belekerült, ezután következett a dekoráció és az utolsó simítások. Minden aktív tagunk hozzájárult az eredményhez.
A 6. napon bemutattuk a Közép-európai Egyetem (CEU) és a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) által szervezett Creative Commons konferencián, ahol Kardos H. János autonóm dalszerző felmásolta rá az új szerzeményeit.
A 7. napon jól megérdemelten pihentünk.

Ekkor realizálódott bennem, hogy megvalósítottuk azt amire mindig is vágytam, egy olyan fizikai teret hoztunk létre, amely közösségi erővel fizikai és szellemi infrastruktúrát biztosít és mozgat meg.
Tapasztalatainkat nyílt csatornákon megosztjuk, hogy erőforrásként szolgálhasson mások számára és inspiráljon.''

Szerdán Tobal es Pavol a pozsonyi Progressbar hackerspace alapítója az RFID és a Mifare technológiáról tartott igen érdekes előadást, Pavol fóliái itt (pdf). Utána Pavol még megörvendeztett a frissen készült Cryptoanarchiáról szóló (flash): http://prezi.com/ejvqw7amwimq/cryptoanarchy-19-years-since-crypto-anarchist-manifesto/Cryptoanarchy 19 years since Crypto Anarchist Manifesto.

<ul class="list-bullet1">
<li> Riporter: -Szóval először is, honnan jött a TV-b-gone ötlete?</li>
<li>Mitch: -Épp egy étteremben ültem pár barátommal, akiket egy ideje nem láttam és volt egy TV a sarokban. A hang nem volt bekapcsolva, de mégis folyamatosan azt bámultam, ami elvonta a figyelmemet a beszélgetésről; nem azért voltam ott, hogy tévézzek, nem akartam tévézni, de mégsem tudtam nem azt nézni. A barátaimmal akartam beszélgetni, de ők is ugyanezt csinálták, szóval felvetettük a témát, amire azt mondtam: "nem lenne remek ha egyszerűen kikapcsolhatnád mindezeket a figyelemelvonókat, ahova csak mész?" és akkor villámként beötlött, hogy hogyan kéne csinálni. Folyton csak ezen gondolkoztam, végül megspóroltam egy csomó pénzt munkákból amiket csináltam és azt mondtam magamnak: Egy évig csak azt fogom csinálni, amit imádok. Látni akartam, hogy milyen az életet így élni. Szóval megspóroltam egy évre elegendő pénzt, és felkészültem arra, ha bármilyen munka felajánlkozna amit imádok, megragadhassam az esélyt. Egy sem jött. Szóval sok önkéntes munkát csináltam és a saját stréberes projektjeimen dolgoztam, mint például a TV-b-gone.</li>
<li>TV-b-gone egyre elkomolyodott és egyre többet dolgoztam rajta, barátok is sokat segítettek. Másfél évembe telt míg elkészítettem, és szerencsém volt, hogy rengeteg embernek tetszett, így most ebből elünk.</li>
<li>Riporter: -Mi a legnagyobb érdeme a TV-b-gone-nak? Emlékszem egyszer Gizmodo-t kitiltották a CES-ből a találmányod miatt.</li>
<li>Mitch: -Nem tudom, hogy ezt egy érdem-e, de mindenesetre megtörtént. Ami ebből pozitív volt nekem az, hogy olyan sok ember ismerte meg a TV-b-gone-t és tetszett nekik az ötlet, hogy 24.000 dollárnyit vettek belőle egy nap alatt miután az a videó felkerült a netre. Szóval hogy az érdemekre visszatérjünk, azért csináltam a TV-b-gone-t, mert én akartam egyet. De amikor a barátaim is akarták, és aztán az ő barátaik is akarták, és aztán a barátaik barátjai is akarták, azt gondoltam: biztos sok ember van, akik úgy gondolják, hogy ha a tévék ki vannak kapcsolva az egy jó dolog, tehát készítettem egy csomót és mostanra eladtam&#160; negyed milliót ezekből a dolgokból. Ami azt jelenti, hogy van egy negyed millió ember, akik élvezik, hogy ahová mennek kikapcsolhatják a tévéket, vagy mint ezelőtt, olyan sok ember tudatlanul folyton bekapcsolja a tévéket, amin elgondolkozom. Tudod, TV-b-gone érdekessé teszi a tévé hatásairól való gondolkodást, és egyben csak mókás kikapcsolni tévéket.</li>
<li>Riporter: -Talán szükségünk van valamire, amivel kikapcsolhatjuk a zenét a liftekben és aztán a rádiókat.</li>
<li>Mitch: -Heh, igen, nem lenne csodás? Nos, a tévékkel könnyű dolgom volt, mert ha látsz egy tévét, ki is kapcsolhatod, és tévék mindig ott vannak ahol láthatod őket, mert arra valóak. A távirányítók láthatatlan fénnyel működnek amit infravörösnek hívnak, tehát ha látsz egy tévét infravörös fényt irányíthatsz rá hogy kikapcsold. Rádiók, öhmm... azok nem olyan könnyűek.</li>
<li>Riporter: -Hány féle tévét tudsz vele kikapcsolni?</li>
<li>Mitch: -Ezernyi és ezernyi és ezernyi féle különböző tévét. Nekem van egy adatbázisom Észak Amerikáról és Ázsiáról ami a világ többi részének nagy részén működik, és van még egy adatbázisom Európáról ami szintén működik közép-keleten, Ausztráliában, Új-Zélandon és egy pár országban Afrikában. Szóval közösen ez a két adatbázis lefed szinte minden tévét ezen a bolygón.</li>
<li>Riporter: -Wow, ez klassz. Láttam a hackerspace-ed twitteren keresztül, neked hogy tetszenek az Európai hackerspace-ek? Ugyanis te csak azt írtad, hogy Jugoszláviában vagy, Prágában, hogy tetszettek ezek a helyek?</li>
<li>Mitch: -Fantasztikus, az egész hackerspace közösség egy mozgalom, kezdve egy csomóval Németországban elterülően Amerikáig és az egész világ többi része, az egész tényleg nagyon fejlődik, mint az utóbbi három év alatt. Az európaiak mind vadiújak. Nem tudom hova tartunk, de nagyon érdekes ezeken a helyeken lenni amikor az emberek először nyitják meg a space-üket és a műhelyüket, hogy új embereket vonzzanak magukhoz, hogy több ember tudjon róluk akik elmesélik a barátaiknak, így még több ember jön és tovább növesztik a ezt a kultúrát aminek mi mind részei akarunk lenni.</li>
<li>Riporter: - Gondolod, hogy ez a fajta gondolkodás tanítható, mondjuk iskolákban? Nem csak a hackerspace-ben önkéntesen, hanem a tananyag részeként?</li>
<li>Mitch: -Lehetne, de sajnos, nem tudom ez itt hogy van, viszont az Egyesült Államokban az iskolák átváltoztak a világ egyik legjobbjaiból a világ néhány legrosszabjává. Ugyanis mostanában az iskolákban teljesen csak arra fordítanak figyelmet, hogy jobbnál jobb pontokat szerezzenek standarddá tett tesztekben. Ami egy teljes kudarc a tanításnak. Jobban teljesíteni egy pár ilyen tesztben nem készít fel egy jobb életre, de amit a hackerspace-ben csinálunk felkészít annak a felderítésére amit szeretünk csinálni az életünkben. És hogyha egyre többet csináljuk amit szeretünk csinálni, talán megélhetünk abból amit szeretünk és sokkal kiteljesedettebb életeket élhetünk. És ez egyre terjed. Tehát attól függetlenül, hogy az iskolákban ezt tanítják-e szükségünk van arra, hogy ezt gyakoroljuk iskolákon kívül, és a hackerspace-ek az US-ben és mindenhol máshol betöltik azt, ahol az iskolák kudarcot vallanak. De! Elmegyek iskolákba akik meghívnak és tanítok, amit a gyerekek imádnak. Tanítottam már négyéveseket is, de sajnos Amerikában ez csak nem állami iskolákban lehetséges, mert az állami iskolákat csak a teszteredmények érdeklik, ami elég szomorú. </li>
<li>Riporter: -Azt hiszem Magyarországon ez jobban működhetne</li>
<li>Mitch: -Remélem.</li>
<li>Riporter: -Elég kevés egységes tesztjeink vannak, szóval talán érdemes lenne megpróbálni.</li>
<li>Mitch: -Hát remélem elkerülitek azt, ami Amerikában történt, ugyanis az elég szomorú, de hackerspace és sok más csoport bepótolja ezeket a hiányosságokat. Imádom, hogy például a Noisebridge-be amit San Francisco-i Space-ben nyitottam minden korosztályból jöttek kölykök akik játszottak, tanultak és ezeket megosztották egymással.</li>
<li>Riporter: -Odamennek hozzád azt mondva, hogy valami újat tanultak?</li>
<li>Mitch: -Persze. Hencegni akarnak.</li>
<li>Riporter: -Amikor a wikipedia oldaladat olvastam megemlítetted a Virtual Reality-t. Mikor hagytad el ezt a területet?</li>
<li>Mitch: -Nos, ez a 80-as évek közepén volt, egy VPL nevű cégnél dolgoztam ami a Visual Programming Language rövidítése. Szóval úgy gondoltuk, hogy készítünk egy vizuális programnyelvet, de a mikrokontrollereken csináltuk, amik akkor beszerezhetőek voltak 6502-vel. Ami egy jó chip volt, de nem elég erős, hogy azt csinálja amit akartunk a vizuális programozói környezetben. Elég messzire jutottunk vele, amikor készítettük arra gondoltunk, hogy ahelyett, hogy csak egy egér és képernyő lenne, készíthetnénk egy kesztyűt, ami meg tudja mondani hogyan mozgatod az ujjaidat és hogy merre mozgatod a kezeidet 3d-s térben, ami egy jobb bemeneti eszköz lenne. A látáshoz, ahelyett hogy csak egy képernyőt használnánk mindkét szem elé egy-egy képernyőt raktunk egy szemüvegbe optikával, hogy egy kicsit kényelmesebb legyen és akkor stereo 3d-ben láthattuk a 3d programkörnyezetet. Amikor a kezünket az arcunk elé raktuk a gép ezt tudta és megjelenítette a kezet a megfelelő helyen, ha mozgattad az ujjaidat láthattad az ujjaidat mozogni, és anélkül, hogy igazán tudtuk volna elkészítettük az első virtual reality rendszereket, de mivel a név "virtual reality" még nem létezett mi "Alternate Reality Generator"-nek hívtuk, viszont ez túl hosszú volt, így a cég megalapítója a Virtual Reality nevet adta neki. Tényleg klassz szerkezet volt, de kevert érzéseim voltak vele kapcsolatban, mert egy nagyon hatásos környezet, akiknek tetszett saját virtuális valóságokat készíthettek, a saját világaikat, ami nagyon klassz lehet és egy nagyon kreatív folyamat, de mivel tudom amit tudok a médiáról és arról, hogy hogyan működik, azt gondoltam: valószínűleg az fog történni, hogy a közismert cégek a lehető legcsalogatóbb világokat készítik amikben az embereket manipulálhatják, arra késztetve, hogy vegyük meg amit nem akarunk vagy nincs szükségünk rá, és én nem gondoltam, hogy ez egy jó dolog lenne. És amikor a katonaság rátalált, és mi nem adtuk el nekik, de kicseleztek és vettek egyet egy egyetemen keresztül </li>
<li>Közép-Floridában, amire mi rájöttünk és arra is, hogy egy harmadik világháborús szimulációs eszközként használták annyira rosszul éreztem magam, mivel három hónapot töltöttem azzal, hogy segítettem a harmadik világháborút. És így kiléptem ezek után.</li>
<li>Riporter: -A virtuális valóság manapság nagyon érdekes téma, ugyanis ma már vannak gyors chipjeink, rengeteg kutatás a 3d terén, szemüveggel és anélkül, és már vannak mozgással irányított konzolok, mint az Xbox és a PS3, gondolod, hogy a virtuális valóságnak lehet egy új fénykora?</li>
<li>Mitch: -Igen, vannak akik ezen dolgoznak, tudod, a nyolcvanas években volt az SGI, egy computer mindkét szemnek, és minden számítógép nagyjából 100.000 dollárba került, de a grafika amit ezzel szereztünk nem volt olyan remek. Elég jók voltak ahhoz, hogy becsapja az agyunkat és elhitesse, hogy egy virtuális világban vagyunk ami valósnak tűnik, de most egy 50 dollárba kerülő VGA kártya jobb, mint azok az SGI számítógépek. Épp tavaly a Noisebridge-en ott volt két középiskolás, akiket az iskolájuk arra kötelezett, hogy csináljanak egy projektet, és egy mentorra is szükségük volt. Bejöttek, én pedig véletlen pont az voltam, aki ajtót nyitott, és meséltek a tervükről, ami az volt, hogy készítsenek egy kesztűt, ami meg tudta mondani, hogyan mozgatod az ujjaidat és hol vannak 3d-s térben, hogy játszhass egy billentyűn vagy gitáron, anélkül, hogy egy igazi billentyű vagy gitár ott lenne, ami pontosan ugyanaz, mint amit a Virtual Reality-vel csináltunk régen a nyolcvanas években amikor elkészítettük, szóval a tökéletes személyhez jöttek a tökéletes helyen. Középiskolások manapság erre képesek párszáz dollárból, ami nekünk sok-sok hónapba és negyedmillió dollárba került alig húsz évvel ezelőtt. A technológia sokkal elérhetőbb lett mindenki számára és ezeket az elképesztő dolgokat csinálhatjuk.</li>
<li>Riporter: -Elkészítették a projektet?</li>
<li>Mitch: -Igen, csodás volt.</li>
<li>Riporter: -Tudtak rajta játszani?</li>
<li>Mitch: -Igen, övék volt a messzemenőleg legnépszerűbb projekt a prezentációkon az iskolájukban.</li>
<li>Riporter: -Egy utolsó kérdés: mit gondolsz, milyen szerkezetre van szükségünk egy jobb élethez, egy jobb holnaphoz? Ugyanis TV-B-Gone úgy tűnik egy közülük.</li>
<li>Mitch: -Egy tágabb körben az én életcélom az, hogy rászedjek embereket arra, hogy azt csinálják amit szeretnek, mivel nem gyakran engedjük meg magunknak, hogy azt tegyük amit szeretünk. Amire rengeteg ok van, talán azért mert ijesztő, vagy bármilyen okból, de ha rászedhetek embereket arra, hogy azt tegyék amit imádnak, akkor én imádom ezt csinálni. Nincs szükséged egy TV-B-Gone-ra ahhoz, hogy kikapcsold a tévét és elgondolkodj azon, hogyan használd az idődet a lehető legjobban, erre magadtól is képes vagy. Már rendelkezésünkre áll a technológia ami kell annak érdekében, hogy a legteljesebben éljük az életünket, és az az agyunk, az elménk, a testünk, a pszichénk, akárhogyan akarod hívni, megvan a kellő technológiánk, csak egyszerűen nem használuk olyan jól. Viszont egy kis gyakorlással egy időszakon alatt folyamatosan egy kicsit jobbá tehetjük az életünket, idő elteltével még egy kicsit jobbá, és még egy kicsit jobbá, és egy év múlva mennyivel klasszabb lesz az életünk? És ha egy csomóan közülünk ezt teszik mennyivel klasszabb lesz a bolygónk? Mindenesetre, TV-B-Gone egy út az embereket arra rászedni, hogy azt tegyék amit szeretnek. Ha rá tudok venni embereket, hogy egy kicsit pihenjenek és felfigyeljenek önmagukra azáltal, hogy adok nekik egy játékszert, ami segít az embereknek gyönyörű színeket hallucinálni, legyen úgy, de nincs szükségünk ezekre a kütyükre, ott az agyunk, egyszerűen használjuk egy kicsit jobban, és tanuljunk ennek folyamán.</li>
</ul>
(thx eapo)

The hackerspace ping protocol is an idea to connect with hackerspaces all over the world.

In the end of August Pitanga (Br) visited the Hungarian Autonomous Center for Knowledge. The idea of the protocol has been lurking already for some time, but having a co-author and carrier that is able to deliver packets on other continents seemed like a nice occasion to start this idea. We decided to send 6 packets, 2 of them are Discovery Packets without any destination, the other 4 are addressed to Forskningsavd, Tokyo, Sao Paulo and Noisebridge. For a working draft of the HHSPP (HHSPP is a Hackerspace Ping Protocol) please see http://pad.telecomix.org/hackerspace-ping-protocol

it will be interesting to see, how this idea develops in the future, what tools we are going to develop to track packets, what the packets material and contents will be, etc. lot's of excitment.

8 hackers, approx. 3 tons of moved junk, 80 sacks and a 6m↑3 container = the balcony of the space is nice and clean

The story begins when we eliminated two walls of the space. The resulted junk is then temporarily stored on the balcony because the lack of space. Then there was an opportunity to move the whole junk to a container. At Wednesday morning, the thick sacks have arrived to the space, and the guys started to fill them in the evening.
There was a problem with the transportation of the sacks, because they weight ~50kgs. It came to attention that if we halven the sacks, it is easier to transport them. There was an idea to lift them by a home-hacked hoist, but it was rejected because of the danger of the sacks falling down to the street. Finally, we moved the sacks by muscle-hack and a little "IKEA" cart to downstairs, it needed more than 2 hours to do this. We have finished this @2am, some gone sleep, some continued hacking after.
At the morning, when the container arrived, we had ~10 minutes to fill it with sacks, but success came. After the truck left with the 6m↑3 junk, I felt calm. Now we have a clean terrace, where we plan to build a furnace from the remaining full bricks(since we love pizza:)).
All of you guys who weren't there, it really sucks was fucking fun!
Thanks for the crew: asciimoo, dnet, eapo, gadget, pepe, potato, stf, misnyo and Ctulhu! (sry if i forgot somebody, feel free to write your name here)

gun+hack

We're not the glider - vertical

We're not the glider - horizontal geek edition

We're not the glider - vertical geek edition

We're not the glider - horizontal big gun edition

please vote in the comments.